Gobelin története

A gobelin-t szokás fali kárpitnak is nevezni. Készítésük sajátos technikát igényel, minden darab egy "mestermunka". Általában gazdag színvilágúak, melyeket egy előre megrajzolt (nyomott) motívumokra díszítenek. Vannak melyek vastag lyukúak és vannak, egészen apró, tű méretű gobelin munkák is.

Csodálatosak fali díszítésre, de bútorok, ruhák, táskák díszítésére is kiválóan alkalmasak.

Több vélemény látott napvilágot a gobelin hazánkban való elterjedéséről. Vannak, akik az ősmagyaroknak tulajdonítják a keresztszemes öltés ezen formáját, de olyanok is akadnak, akik középkori szerzeménynek.

A gobelin kialakulásának legelterjedtebb története, azonban a XVI. századbeli Jean és Philibert Gobelin kelmefestő testvérpárhoz köthető. A francia testvérpár célja az volt, hogy a gazdag főúri családoknak készítsenek kárpitokat.

Gyorsan felismerték a remek üzleti lehetőséget a gobelin készítésban, így 1662-ben felvásárolták (IV. Henrik minisztere, Colbert) a Gobelin fivérek műhelyet és helyére Királyi manufaktúrát alapítottak. Ez a gyár már nem csupán a gobelin gyártásával foglalkozott, hanem több "művészet", pl. asztalosok, ékszerkészítők is jelen voltak, így a különböző ágak szépen kezdtek ötvöződni.

A gobelin hihetetlen virágzásnak indult, de a franciák annyira ragaszkodnak a tradícióhoz, hogy csak az egykori manufaktúra és a Gobelin- fivérek, valamint leszármazottjainak munkáját fogadják el valódi alkotásoknak.

Nálunk a XIV. századból származó Besztercei szójegyzékben olvashatunk először olyan fali kárpitokról, melyek különleges szövési technikával készültek és a falak réseit borították.

Legnépszerűbbé a XIX. században, az iparosodás korában vált, akkoriban a polgári családok hölgyei lelték benne elfoglaltságuk lehetõségét.

Tömeges gyártásában Németország járt az élen, mivel náluk jelent meg először, az előre nyomott minták készítése. Azóta is hihetetlenül közkedvelt és népszerű a gobelin, rengetek vállalkozás épül a mai napig is rá. (Nagy szerencsénkre)

Keressztszemes hímzés története

Kétségtelen, hogy manapság a keresztszemes hímzés újra előkelő helyen szerepel a kézműves technikák rangsorában. Annak ellenére, hogy a hímzési technika nem sokat változott, a mai keresztszemes képek – főleg a modern mintáknak, és az egyre jobb minőségű anyagoknak köszönhetően – merőben mások, mint az évtizedekkel, évszázadokkal korábban készült alkotások. De honnan is ered vajon a keresztszemes hímzés?

A feltehetőleg először Ázsiában kialakult hímzés nem egy mai keletű dolog: már az ókorban is világszerte űzték. Valószínűleg a ruhák különböző részeinek összeillesztésének továbbfejlesztéséből alakult ki. A varrás mellett a másik nagy őse a szövés. A különböző hímzéstípusok technikája utal eredetükre is. A keresztszemes hímzés egy szőttes eredetű öltésfajta. A legrégebbi, mai napig fennmaradt keresztszemes alkotást i.sz. 500 környékén készítették, Egyiptomban. Emellett elterjedt volt Kínában is, majd fokozatosan átterjedt a Közel-Keletre, onnan pedig elérkezett Európába.

A legrégebbi európai keresztszemes „lelet” 679-ből származik, Angliából. Ekkor, és ezután hosszú ideig királyi és egyházi öltözékek díszítésére használták csupán. A hímzések a 15-16. században terjedtek el igazán a többi társadalmi csoportban is. A keresztszemes hímzést eleinte takarók, terítők díszítésére használták főleg, kicsit később terjedtek csak el a napjainkban annyira népszerű faliképek.

Magyarországon a hímzés a az 1700-as években kezdett szélesebb körben elterjedni. Ekkor a leányiskolákban kötelezővé is tették tanítását. Hazánkban is főként ágyneműk, konyhai textíliák és ruhaneműk díszítésére, anyaguk erősítésére használták leginkább a keresztszemest.

A különféle tájegységeken más-más típusú mintahasználat alakult ki. A beregi keresztszemes talán a legismertebb, a látványos, piros és kék színű minták a virágok és a geometrikus formák egyvelegéből alakultak ki. Ismertebb még talán a tardi keresztszemes, aminek a geometrikus ábrázolások mellett az „egymás kezét fogó emberi alakok” a legfőbb jellegzetességei. A keresztszemes hímzés teljesen sosem merült feledésbe, de a 20. században vesztett népszerűségéből. Az elmúlt években azonban nem várt erővel éledt fel újra a keresztszemes láz, és a mai napig is tart.