Gobelin története

Gobelin története

A gobelin-t szokás fali kárpitnak is nevezni. Készítésük sajátos technikát igényel, minden darab egy "mestermunka". Általában gazdag színvilágúak, melyeket egy előre megrajzolt (nyomott) motívumokra díszítenek. Vannak melyek vastag lyukúak és vannak, egészen apró, tű méretű gobelin munkák is.

Csodálatosak fali díszítésre, de bútorok, ruhák, táskák díszítésére is kiválóan alkalmasak.

Több vélemény látott napvilágot a gobelin hazánkban való elterjedéséről. Vannak, akik az ősmagyaroknak tulajdonítják a keresztszemes öltés ezen formáját, de olyanok is akadnak, akik középkori szerzeménynek.

A gobelin kialakulásának legelterjedtebb története, azonban a XVI. századbeli Jean és Philibert Gobelin kelmefestő testvérpárhoz köthető. A francia testvérpár célja az volt, hogy a gazdag főúri családoknak készítsenek kárpitokat.

Gyorsan felismerték a remek üzleti lehetőséget a gobelin készítésban, így 1662-ben felvásárolták (IV. Henrik minisztere, Colbert) a Gobelin fivérek műhelyet és helyére Királyi manufaktúrát alapítottak. Ez a gyár már nem csupán a gobelin gyártásával foglalkozott, hanem több "művészet", pl. asztalosok, ékszerkészítők is jelen voltak, így a különböző ágak szépen kezdtek ötvöződni.

A gobelin hihetetlen virágzásnak indult, de a franciák annyira ragaszkodnak a tradícióhoz, hogy csak az egykori manufaktúra és a Gobelin- fivérek, valamint leszármazottjainak munkáját fogadják el valódi alkotásoknak.

Nálunk a XIV. századból származó Besztercei szójegyzékben olvashatunk először olyan fali kárpitokról, melyek különleges szövési technikával készültek és a falak réseit borították.

Legnépszerűbbé a XIX. században, az iparosodás korában vált, akkoriban a polgári családok hölgyei lelték benne elfoglaltságuk lehetõségét.

Tömeges gyártásában Németország járt az élen, mivel náluk jelent meg először, az előre nyomott minták készítése. Azóta is hihetetlenül közkedvelt és népszerű a gobelin, rengetek vállalkozás épül a mai napig is rá. (Nagy szerencsénkre)